15. fejezet

Először is nagyon köszönöm a türelmeteket, itt is lenne a következő rész. Egész hosszúra sikeredett - bár nem a mennyiség számít, hanem a minőség, nem igaz? :D Remélem tetszeni fog majd.
Abellana

(Kristen)

Fel-alá rohangáltam Ashley szobája és az enyém közt, ruhákat dobálva szanaszét, amerre csak mentem. Egyszerre válogattam az én ruhadarabjaim és az övéi közül, próbálván olyat találni, ami megfelel ma estére. Ugyanis péntek volt, és az Observer ma tart egy rendezvényt valami másik céggel összekötve.

- Na, ez milyen? – álltam Ashley elé nagyjából ezredjére. Körbeforogtam, hogy minden szögből megvizsgálhasson. Míg én hurrikánként söpörtem végig a lakáson, ő békésen üldögélt a kanapén és egy magazint lapozgatott. A hangom hallatán fölpillantott.

- Tökéletes – mosolyodott el.

Égnek emeltem a szemeimet. – Eddig mindegyikre ezt mondtad.

- Mert mindegyik tökéletes volt – felelte tudálékos kis vigyorral.

- Ez most komoly, Ashley – fújtam dühösen. – Én leszek az új lány, nem állíthatok oda akármiben. Ott lesz ez a csomó sznob, akiknek mind beleszólásuk van a lapba.

Ash megadóan sóhajtott, letette a kezéből a magazint, és alaposan végigmért. – Csinos vagy – bólintott, majd visszatért az olvasnivalójához és közben más témára váltott. – Na és Rob is ott lesz ma este?

- Említettem neki a dolgot, de nem mondta, hogy ő is ott lesz, szóval gondolom nem – vontam vállat. – Azt hiszem talán jót tesz majd egy este nélküle.

- Ezt meg hogy érted? – kérdezte Ashley, immáron rám fordítva a száz százalékos figyelmét.

- Hát, tudod… együtt töltöttük az elmúlt néhány éjszakát, ami ugyan elképesztő volt, de mivel mi nem is vagyunk igazából kapcsolatban, nem hiszem, hogy túlságosan egészséges lenne ennyi időt együtt tölteni – magyaráztam. Ash valamit kiolvashatott a sorok közül, mert hirtelen elborzadva meredt rám.

- Kérlek, mondd azt, hogy nem kezdtél el érezni valamit iránta – nézett rám aggódva.

- Ugyan már – nevettem fel gúnyosan. – Eszembe se jutott. Csak szeretném, ha ez így is maradna. Bár az is lehet, hogy én képtelen vagyok a szerelemre. Garrettel is együtt voltam évekig, de mégsem tudtam beleszeretni, pedig annyira könnyű lett volna.

- Mindenki képes a szerelemre, Kris – csóválta a fejét kedvenc barátnőm. – Csak a megfelelő ember kell hozzá.

- Alig várom, hogy találkozzam vele – feleltem szarkasztikusan, miközben magamra kaptam a cipőmet és a vállamra vettem a táskám. – Megyek, különben elkésem.

- Rendben. Sok szerencsét ma estére – mondta Ash kedvesen.

- Köszi – mosolyodtam el, majd máris lefelé tartottam, hogy taxit fogjak. Fogalmam sem volt róla, hogy tényleg szükségem lesz ma a szerencsére…

Mikor kis idő múlva megérkeztem, rájöttem, hogy egy kicsit izgulok. Nem igazán voltam otthon az ilyen társasági dolgokban, és nem is akartam hamisan bájologni. Ezért utáltam azt is, mikor Ashley elrángatott magával. Pedig ha nem tette volna, most nem ismerném Robot… a francba, miért jutok el gondolatban mindig hozzá?

Kicsit megráztam a fejem, mintha így kiűzhetném őt belőle. Ez egy Rob-mentes este lesz, és kész. Ahogy beléptem az épületbe, szerencsémre azonnal ki is szúrt az én igazi jótevőm, Megan. Sokat segített ezekben az első napokban, és egyszerre volt barátságos, de nagyon keményen dolgozó nő.

- Jó, hogy eljöttél – üdvözölt egy meleg mosollyal. – Gyere, bemutatlak néhány embernek, akit nem árt ismerni!

- Óh, oké – nyögtem ki nehezen a meglepődöttségtől, mikor kézen ragadott és máris a tömeg sűrűje felé húzott. Azt kívántam, bárcsak ihatnék előtte valami erőset. Körbevitt az egész helyiségben, és itt-ott leálltunk csevegni néhány emberrel. Én meg csak mosolyogtam, mint akinek le sem lehet törölni a képéről, és mondogattam, hogy én is örülök a találkozásnak. Már vagy a tizenakárhányadik emberen voltam túl, mikor Megan megkönyörült rajtam.

- Na igyunk egyet, megérdemled – súgta a fülembe, majd belém karolt és a bárpult felé húzott.

- Te aztán ismersz mindenkit – jegyeztem meg.

- Nem igazán, nekem elhiheted. De ha a csúcson akarsz maradni, kellenek a kapcsolatok. Másképpen New Yorkban eltaposnak. Volt időm kiépíteni néhányat, és neked is lesz, az ilyen partik mindig jó alkalmak – magyarázta. – Habár te már ismerhetsz egy-két embert – nézett rám gyanakodva.

- Ezt meg hogy érted? – kérdeztem.

Megan a szemeit forgatta. – Ugyan, Kristen. Nemrég diplomáztál le és erre most itt vagy. Tehetségesnek tűnsz, de ennyire fiatalon és tapasztalat nélkül csak akkor kerülhet valaki közénk, ha egy nagyon fontos embernek a lánya vagy az unokahúga.

Összeszorítottam az állkapcsomat, mielőtt még valami cifrát találnék mondani. – Nos, a családom Kaliforniában él, szóval ez nem opció – feleltem kimérten.

Kolléganőm továbbra is gyanakvóan méregetett, de aztán észrevett valamit, mert hirtelen az italára fordította a tekintetét és ideges lett. – Ó, hogy az a rohadék… - morogta.

- Mi a baj? – érdeklődtem döbbenten.

- Az exem valamiért éppen felénk tart – szűrte a választ a fogai közt, én pedig kíváncsian hátrafordultam. Ó, bár ne tettem volna…

- Nem tudtam, hogy itt leszel – leheltem szinte sokkolva.

- Meglepetés – vetette be szokásos féloldalas mosolyát, majd a megszokottnál is lenézőbben Meganhoz fordult. – Helló, Megan. Mondanám, hogy mindig öröm téged látni, de hát nem vagyok az a hazudozós fajta.

- Nekem nem így rémlik, seggfej – mosolyodott el Megan gúnyosan. Ezen a téren versenybe szállhatott volna Robbal. – Ti ketten ismeritek egymást?

- Óh, én és Kristen rendkívül alaposan ismerjük egymást – nevetett, és olyan hangsúlyt használt, ami nem hagyott kétséget afelől, hogy mire is céloz pontosan. Dühösen meredtem rá.

Megan tekintete döbbentté változott, és most először úgy mért végig, mint egy utálatos ribancot. – Hát ez fenomenális – horkantotta, majd kiitta a poharát. – Ha megbocsátotok… - ezzel lehuppant a bárszékről és további szó nélkül elment.

- Beszélhetnék veled valami nyugodtabb helyen? – fordultam dühösen Rob felé. Egy megadó sóhaj kíséretében bólintott, úgyhogy jobb híján berángattam a mosdóba és magunkra zártam az ajtót. Nem volt bent senki, és a kinti tömeg zaja is már csak apró nyüzsgésnek hallatszott. – Megmagyaráznád, hogy mi volt ez?

- Semmi olyan, ami miatt okod lenne ilyen dühösnek lenni – felelte higgadtan. – Megan egy fanatikus, keserű ribanc, ezért nem ápolunk túl jó kapcsolatot.

- Honnan ismered?

- Úgy egy éve találkoztunk, Jared mutatott be neki. Eléggé tapadós volt, világosan kifejezte a szándékait, én meg arra gondoltam, miért is ne – vont vállat. – Szóval ezután néhányszor összejártunk, aztán ő persze valami komolyabbat akart, pedig még az elején megmondtam neki, hogy tőlem erre ne is számítson. Azt akarta, hogy ő legyen az egyedüli nő, akivel… khm, találkozgatok. Nem nagyon akaródzott belemennem a dologba, közel sem volt rám olyan hatással, mint te – nézett rajtam végig Rob, mire én kicsit elvörösödtem, de nem hagytam, hogy kizökkentsen a haragomból.

- És miért utál téged ennyire? – kíváncsiskodtam tovább.

- Mert azt mondtam neki, hogy megpróbálhatjuk. De eszem ágában sem volt megpróbálni. Más nőkkel is lefeküdtem, ő pedig túlságosan ragaszkodó volt, szinte már fojtogatott – mondta Rob, a mondat végén megborzongva.

Végiggondoltam a szavait. Először is, a megjegyzése kettőnk ismeretségéről tönkretette a jövőbeli kapcsolatomat a munkatársammal, aki most ócska lotyónak tart, és talán szét is kürtöli mindenkinek. És Rob tényleg hazudott neki. Talán nekem is. Hirtelen az eddiginél is nagyobb haragra gerjedtem, mikor ráébredtem, hogy mennyire elcseszett ez a helyzet.

- Muszáj neked minden élő, nőnemű lényt megdugni New Yorkban? – sziszegtem a képébe. – Van róla fogalmad, hogy minek tettél ki engem? Hogy mit fognak rólam gondolni ezután?

Rob ijesztően higgadt maradt, miközben válaszolt. – Nyugodj le, Kristen. Elismerem, a kis elszólásom nem volt a legjobb ötlet, de ahogy megláttam azt a rosszindulatú, bosszúálló nőcskét, csakis arra tudtam gondolni, hogy elégtételt vegyek rajta.

- Téged persze csak ez érdekel – kiáltottam fel hitetlenkedve. – Menj a francba, Rob!

Ki akartam sétálni ezekkel a szavakkal, ott hagyni őt egyedül, de nem engedett. A csuklómnál fogva visszarántott magához. – Megtennéd, hogy lehiggadsz? – Hangja olyan volt, mint a vihar előtti csend. Túlságosan nyugodt, de tombolt benne valami rossz.

- Dugj meg akit csak akarsz, de engem hagyj békén – köptem a szavakat, és próbáltam kiszabadulni a szorításából, de nem hagyta. Ujjai halálbiztos bilincsként fonódtak a csuklómra. – Engedj el, ez fáj!

- Nem adtam rá okot, hogy így beszélj velem – mondta a szemembe nézve, elképesztő haraggal a hangjában. Ajjaj. Megint előhoztam belőle azt az ijesztő énjét, akivel nem volt túl kellemes találkozni.

- Tudod mit? Azt hiszem meggondoltam magam. Már egyáltalán nem akarom, hogy bármi közöm is legyen hozzád – fúrtam kihívó tekintetem az ő pillantásába. De nem voltam benne biztos, hogy tényleg képes lennék elmenni, ha most elenged. Ettől viszont nem kellett tartanom, láthatóan nem hatottak rá a szavaim. Megragadta a csípőmet és erősen a mosdókagylónak nyomott, végképp ellehetetlenítve a szabadulásomat.

- Ne szórakozz velem, Kristen – morogta, miközben erősen megragadta a combomat és felültetett a falon elterülő tükör előtti pultszerűségre.

- Mit művelsz? – kérdeztem remegő hangon.

- Ha nem nyugszol le magadtól, majd lenyugtatlak én – felelte halkan, és kezei máris benyúltak a ruhám alá és egy szempillantás alatt húzták lejjebb a csipkés alsóneműt, amit viseltem. Ugyanilyen gyorsan szabadította ki magát a nadrágjából. Ellenkezhettem volna, de minek? Minden dühöm és kétségem ellenére akartam őt.

Nem volt szükség előjátékra, ez már csak így ment az utóbbi napokban. Túl türelmetlenek és vadak voltunk, akárhányszor egymás közelébe kerültünk, és ez kissé megijesztett, de nem tehettem ellene. Egy gyors pillanat alatt teljesen kitöltött. Határozott volt és célratörő, és most hiányzott az a szenvedély, mint eddigi éjszakáink során. Ebben a pillanatban csak egy eszköz voltam az ő ijesztőbb énjének, hogy levezesse a feszültségét.

Egyenesen a szemembe nézett precíz lökései közben, de ehhez nem igazán voltam hozzászokva, kényelmetlenül érintett az érzés, hogy a pillantásomból kiolvassa legmélyebb titkaimat is. Mindig ezt éreztem, ha tekintete az enyémbe fúródott. Lehunytam a szemeimet, de ő ezt persze nem engedte. Egyik keze megragadta az arcomat, ezzel továbbra is kényszerítve a néma szempárbajra.

Mindketten próbáltuk lejjebb venni a hangunkat, ami valahogy még izgatóbbá tette a helyzetet. Azt kívántam, bárcsak megcsókolna, de egyszer sem érintette meg ajkaival az enyéimet. Próbáltam nem bánkódni emiatt. A kemény lökések hamar elhozták a várva várt beteljesülést, és az elmúlt fél óra drámázásától kimerülten dőltem Rob mellkasának, míg neki is sikerült elérnie a csúcsra.

Erőtlenül pihegtem nekidőlve, arra számítva, hogy dühében eltol magától, de nem tette. Mindketten megrezzentünk, mikor hirtelen megpróbált valaki benyitni. Hihetetlen, de el is feledkeztem róla, hogy egy partin vagyunk. Az illető szerencsére néhány sikertelen próbálkozás után feladta és elment. Felnevettem a megkönnyebbüléstől, mire Rob az arcomat bámulva elmosolyodott.

- Mi az? – suttogtam.

- Semmi – felelte ugyanolyan halkan, enyhén megrázva a fejét. – Megnyugodtál?

Aprót bólintottam. Rob lesegített, aztán mindketten rendbe szedtük magunkat. Úgy tűnik belőle is teljesen elpárolgott a harag, bár ezt cseppet sem csodáltam, remekül levezettük a feszültséget…

- Odakint vár a kocsi. Azt hiszem Megannek már nincs rád szüksége ma este – mondta magában mulatva. Ez egyértelmű „utasítás” volt Robtól… ma még nem végzett velem.

- Gondolom nincs – sóhajtottam. Követtem őt kifelé, de közben az agyam elkalandozott Megan egyik korábbi mondatához. Csak úgy kerülhettem ide, ha ismerek valaki fontosat. A helyzet pedig az, hogy ismertem. Majd’ meghaltam azért, hogy felhozzam ezt a témát, de valami azt súgta, ne tegyem. Épp eléggé felbőszítettem mára.

Mikor beszálltunk a kocsiba, semmilyen úticélt nem adott Deannek, mégis elindultunk, így hát nem volt nehéz rájönni, hogy a lakására megyünk, tehát tényleg akar még tőlem valamit. Mi az, talán a mosdóban történt dühös szex nem volt neki elég?

- Azt hiszem illene bocsánatot kérnem – szólalt meg egyszer csak. Ez meglepett. Rob sosem kért bocsánatot semmiért. – Nem viselkedtem veled túl jól ma este. De a mai nap nem volt egyszerű – sóhajtotta gondterhelten.

- Mi történt? – kérdeztem azonnal.

- Már nem számít – felelte, és a lehetőségem, hogy egy kicsit többet megtudjak róla, ezzel el is tűnt. Az út hátralévő részében mindketten a gondolatainkba merültünk. Már megint annyi minden kavargott a fejemben, hogy bármit megadtam volna azért, hogy néhány óráig elfelejthessek mindent. Először is itt volt Rob, aki ma mintha nem is egészen önmaga lenne. Aztán az sem volt elhanyagolható persze, hogy nap mint nap az exével dolgozom együtt, aki most már tud kettőnkről. Ez semmiképpen sem sejtetett jót. És a kis elejtett megjegyzése arról, hogyan is kaphattam munkát, parazitaként fészkelte be magát az agyamba. Rob határozottan kijelentette, hogy nincs ehhez köze. Ki tudja, hogy hihetek-e neki? Ha lenne eszem, még most kiszállnék ebből az egészből, de nem tudtam rávenni magam.

Mikor megérkeztünk a lakására, ő rögtön a bárszekrény felé vette az irányt. – Adhatok valamit neked is? – kérdezte.

- Nem, kösz. Ha most elkezdenék inni, annak nem lenne jó vége – nevettem fel szárazon. Régebben Ashley minden hétvégén megpróbált kirángatni és leitatni, mert szerinte nem szórakoztam eleget. Ennek rendszerint az lett a vége, hogy különböző helyekről kellett őt összeszednem, és másnap gyilkos fejfájás közepette a fejére olvastam mindent. Na igen, régi szép idők.

- Nagyon elgondolkodtál – jegyezte meg Rob az arcomat fürkészve.

- Csak sok minden jár ma a fejemben – válaszoltam a cipőm orrát bámulva. Letette a poharát és közelebb férkőzött hozzám. Felnéztem az arcára, ami mindössze pár centire volt az enyémtől. Egyik keze a tarkómra kúszott és egy csókért húzott magához. Meglepően figyelmes volt, és én váratlan örömmel vesztem el ajkaink lassú játszadozásában. – Na és most mit művelsz? – kérdeztem mosolyogva mikor egy pillanatra elváltunk, visszaidézve korábbi szavaimat a mosdóból.

- Próbálom jóvátenni a viselkedésemet – felelte, majd újból ajkaimra tapadt. Két tenyere végigsimított az oldalamon, majd a derekamnál körülölelt karjaival, így még közelebb vonva magához édes csókunk közben. Eszem ágában sem volt tiltakozni ellene, azonban a sors nagyon nem akarta, hogy túlságosan belemerüljünk a dolgokba. Úgy kezdett el valaki kopogni az ajtón, mintha üldöznék.

Rob eltávolodott tőlem, és én felnyögtem a hirtelen jött hiányérzettől. – Ki a fene lehet az ilyenkor? – morogta.

- Semmi gond, nyisd csak ki. Biztosan fontos. – Legszívesebben épp az ellenkezőjét mondtam volna, és úgy tűnt, Robnak sem akaródzik az ajtó felé fordítania a figyelmét. De végül megtette.

- Nem tart sokáig – ígérte, majd máris ott termett, hogy ajtót nyisson a türelmetlenkedőnek. Mikor megpillantotta az érkezőt, arcáról eltűntek a rosszallás jelei, és helyüket a megdöbbenés vette át.

15. fejezet - részlet

Itt egy nagyon aprócska részlet a következő fejezetből. Nem tudom, hogy sikerül-e csütörtökre befejeznem, kicsit összejöttek itthon a dolgok, de azért majd igyekszem. Köszönöm azoknak, akik nem akadtak ki rám, amiért rám tört egy kicsit az írásképtelenség. Örülök, hogy ti itt vagytok és olvastok. :)
Abellana
 
- Kérlek, mondd azt, hogy nem kezdtél el érezni valamit iránta – nézett rám aggódva.

- Ugyan már – nevettem fel gúnyosan. – Eszembe se jutott. Csak szeretném, ha ez így is maradna. Bár az is lehet, hogy én képtelen vagyok a szerelemre. Garrettel is együtt voltam évekig, de mégsem tudtam beleszeretni, pedig annyira könnyű lett volna.

- Mindenki képes a szerelemre, Kris – csóválta a fejét kedvenc barátnőm. – Csak a megfelelő ember kell hozzá.

- Alig várom, hogy találkozzam vele – feleltem szarkasztikusan, miközben magamra kaptam a cipőmet és a vállamra vettem a táskám. – Megyek, különben elkésem.

- Rendben. Sok szerencsét ma estére – mondta Ash kedvesen.

- Köszi – mosolyodtam el, majd máris lefelé tartottam, hogy taxit fogjak. Fogalmam sem volt róla, hogy tényleg szükségem lesz ma a szerencsére…

Friss elhalasztva

Frissítve

Úgy látom nagy félreértések keletkeztek itt, úgyhogy csak annyit mondok, a héten elmarad a friss, és még nem tudom, hogy lesz-e a jövő héten.

Abellana

14. fejezet

Sziasztok újra! :)
Elég nehezen sikerült összehoznom ezt a részt, de nem akartam vele késni vagy jövő hétre hagyni, na nem mintha olyan sokakat érdekelne... :D Na de nem baj, a dolgom elvégeztem, habár elnézést amiért kicsit összecsapott lett. Köszönöm azoknak, akik írtak, még ha csak pár szót is.
Abellana

(Kristen)

A falakat teljesen betöltő ablakokon beszűrődött a ragyogó napsütés. Amint kinyitottam a szemeim, azonnal eszembe jutottak a tegnap este pillanatai. Oldalra sandítva megpillantottam, ahogy Rob még békésen alszik, és elmosolyodtam. Ez alapján, na meg a tegnapi édes pillanatok után ki gondolná, hogy néha mekkora segg.

Tekintetem az arcáról az órára vándorolt, és kisebb szívrohamot kaptam, mikor megláttam, hogy háromnegyed hét múlt. Hiszen nekem ma fél nyolcra ott kell lennem az első munkanapomon! Frissen, rendezetten és üdén, profinak öltözve, ráadásul feltett szándékom volt a jó benyomás kedvéért előbb beérni.

Azonnal felültem az ágyban és sietősen kezdtem magamra kapkodni a ruhákat, mikor egy kar átfonta a csípőmet, tulajdonosa pedig a nyakamat kezdte érzékien szívogatni. Minden porcikám beleborzongott, de nem álltam le. – Mégis hová rohansz? – kérdezte, miközben lejjebb haladva finoman beleharapott a vállamba. Ezt már nem bírtam ki egy apró sóhaj nélkül.

- Ma kezdek az Observernél – magyaráztam. – Fél nyolcra bent kell lennem.

Nem úgy tűnt, hogy Robot túlságosan izgatná a karrierem, most ugyanis keze csúszott feljebb és vette birtokba egyik mellemet.

- Jaj Rob, miért teszed ezt velem? – nyögtem fel fájdalmasan.

- Nyugi, majd Dean bevisz – felelte.

- Előbb haza is kell mennem! – fakadtam ki türelmetlenül.

- Jó, akkor előbb hazavisz – mondta nyugodt hangon, majd visszafeküdt mögöttem. Na tessék! Már megint a türelmetlen énje…

Felsóhajtottam, aztán megfordultam és odamásztam hozzá. A nadrágom és a cipőm már rajtam volt, de amúgy teljesen félmeztelen voltam. Csodálkoztam is, hogy nem kezdek el szégyenlősködni. – Gondolom este találkozunk, ha ráérsz. Most viszont muszáj elkápráztatnom az új munkahelyemen mindenkit.

- Ha oda is melltartó és póló nélkül mész, garantált sikered lesz – vigyorgott, mire én csak grimaszoltam. Újra az öltözködéssel voltam elfoglalva, miközben Rob mögöttem a sofőrjével telefonált. Éppen akkor tette le, mikor végeztem. – Dean odalent vár. Pontosan elmagyaráztam neki, hogy előbb vigyen haza, aztán a munkahelyedre. Megfelel?

- Igen, köszönöm – bólintottam. Felálltam volna az ágyról, de Rob a karomnál fogva visszahúzott és arcomat szembe fordította az övével.

- Este találkozunk – mondta lágyan. – Majd elmegyek érted.

- Rendben van – feleltem csöndesen. Mindössze ennyivel köszöntünk el, semmi csók vagy ilyesmi. Azt hiszem az furcsa is lett volna.

Odalent tényleg várt már rám egy kocsi. – Jó reggelt, Miss Stewart – vette fel profi mosolyát Rob sofőrje, miközben kinyitotta nekem az ajtót.

- Jó reggelt – viszonoztam a köszöntést megszeppenten, megpróbálkozva egy mosollyal. Vajon mit gondolhat rólam? Csak egy újabb egyéjszakás lány akit neki kell reggel hazafuvaroznia… uhh. Beleborzongtam a gondolatba, hogy bárki is így tekintsen rám. Na nem mintha érdekelt volna mások véleménye, de most valahogy mégis zavart egy kicsit. Megráztam a fejem, hogy megszabaduljak az összes ide nem illő gondolattól. Most az első munkanapomra kell koncentrálnom.

Mikor az autó megérkezett a házunk elé, gyorsan felküszködtem magam a lépcsőkön, és a lakásba belépve szemben találtam magam Ashley-vel. – No lám, ki talált haza… - mondta perverzül vonogatva a szemöldökét. Fülig érő vigyor kúszott az arcomra, mielőtt még letörölhettem volna onnan.

- Szóval megtetted – vonta le a következtetést leesett állal. – Mármint te meg ő…

- Ahogy mondod – bólintottam.

- És…? Kicsivel több részletet, ha lehetne!

- Attól tartok most nem mondhatok részleteket, fél órán belül be kell érnem – mondtam gonoszul. Tudtam, hogy Ash oldalát fúrja a kíváncsiság. Csak nevettem a puffogásán, miközben a fürdőbe siettem. Egy villámgyors zuhany után felöltöztem és végigmértem magam a tükörben. Elégedetten nyugtáztam, hogy egész profin festek a fekete ceruzaszoknyámban és egyszerű fehér blúzomban. A fekete magassarkúmat is magamra kaptam, kicsit fintorogva ugyan, mivel tudtam, hogy nagy kínokat fog okozni a nap végére.

Amint elkészültem, siettem lefelé és olyan gyorsan vágódtam be a kocsiba, hogy Deannek alig volt ideje kinyitni az ajtaját. Most, hogy már nem kellett azon aggódnom, odaérek-e időben, a tegnap éjszaka emlékei lerántottak magukkal. Kibámultam az ablakon, de nem láttam a járókelőket és a felhőkarcolókat, csakis azt láttam, ahogyan Rob rá nem jellemző gyengédséggel szorít magához. Emlékeztem, ahogy a fülembe suttogta, hogy megmutatja milyen is tud lenni. Hirtelen nagyon melegem lett, ahogy elmerültem azokban a pillanatokban, úgyhogy inkább próbáltam másra gondolni. Nem szabad most erre koncentrálnom.

- Sok szerencsét, Miss Stewart – mosolyodott el kedvesen a sofőr, mikor megérkeztünk az Observer épülete előtt. Ugyanilyen kedvesen megköszöntem, majd kissé remegő végtagokkal kiszálltam az autóból.

Mikor beléptem az épületbe, éppen a táskámban turkáltam, ugyanis fel volt írva, hogy kit kell majd keresnem. Viszont úgy tűnt, mégsem lesz rá szükségem. – Te vagy Kristen, ugye? – kérdezte egy hang. Fiatal nő volt – maximum a harmincas évei elején járhatott – az enyémhez hasonló ruha összeállításban. Kissé szigorú tekintetét szögegyenes, vállig érő barna haj keretezte. Éppen a recepcióssal beszélt valamit, mikor felfigyelt az érkeztemre. Végignézett rajtam, a fényes fekete cipőmtől kezdve az arcomig, majd meglágyult a pillantása. Reméltem, hogy ez a rokonszenvének a jele.

- Én Megan vagyok – nyújtott kezet mosolyogva. Megkönnyebbülten viszonoztam, mikor beugrott, hogy őt kellett volna keresnem amúgy is. – Gyere, körbevezetlek.

Engedelmesen követtem őt, miközben megmutogatott mindent és elmagyarázott néhány dolgot. Ha út közben összeakadtunk valakivel, bemutatott. Egész jónak tűnt a légkör, és a legtöbb ember kedvesnek látszott. Mikor beléptünk a szerkesztőségbe, körbenéztem és elmosolyodtam. Hatalmas helyiség volt, tele fülkékkel, néhány ember vészesen püfölte a billentyűzetet, mások ide-oda rohangáltak, megint mások pedig megálltak beszélgetni. Elég sokan tűntek alváshiányosnak és/vagy robbani készülő bombának, ami elgondolkodatott, hogy vajon én is ilyen leszek-e pár hónap múlva. Megan mosolyogva hátratekintett rám. – Ne aggódj, csak lapzárta közelében lesz mindenki közveszélyes őrült – mondta.

- Jó tudni – sóhajtottam színpadiasan, mire ő felnevetett.

- Ez lesz a te saját kis birodalmad – szólt, mikor odaértünk egy üres fülkéhez. Szó szerint értette, hogy kicsi, de őszintén szólva egyelőre nem zavart. Régóta vártam arra, hogy ezt csinálhassam.

***

Nem sokkal Ashley után értem haza. Ahogy becsukódott mögöttem az ajtó, lerúgtam a cipőmet és a kanapéra dobtam magam. – Csak nem fárasztó volt az első nap? Vagy még mindig az éjszaka hatása? – nevetgélt.

- Micsoda poéngyáros lettél – forgattam a szemeimet.

- Na jó, akkor komolyan. Milyen volt?

- Melyik is? – kérdeztem vissza elvigyorodva.

- Mindkettő – mondta nevetve. – De előbb mesélj a napodról!

- Eddig nagyon élvezem – feleltem óvatosan. – Akikkel találkoztam, azok jófejek voltak.

- Na és mi a helyzet Robbal? – tudakolta türelmetlenül.

- Hát… tegnap este odamentem, miután szakítottunk Garrettel. Meglepődött, hogy végre elszántam magam. Aztán egyszer csak úgy elragadtak a dolgok, és megtörtént. Egyszerűen olyan volt… szóval, soha nem éltem még át ilyet – meséltem, kissé küszködve a szavakkal. Nem is tudtam, hogyan írhatnám le. – Ma eljön értem.

- Hmm, egy kis repeta – nyalogatta a száját.

- Jesszusom, Ashley, mi a frász bajod van? – kérdeztem a nevetéstől fulladozva. – Csak nem hiányaid vannak?

A válasz egy grimasz meg egy díszpárna volt a képembe. – Emlékszel a srácra, akit említettem? A főnököm fiára, akit el kellett vinnem szórakoztatni egyik délelőtt. – Bólintottam. – Na szóval, ma bejött az apjával beszélni és összefutottunk. Elhívott vacsorázni. Esküszöm, tökre emlékeztet Robra, egy gazdag és pimasz seggfej. Mégis el akarok vele menni.

- Pontosan tudom, hogy miről beszélsz – grimaszoltam. – Mindig megtalálják a módját, hogy elcsábítsanak, nem igaz?

Sosem hittem volna, hogy Ashnek és nekem valaha hasonló problémáink lesznek. Mondjuk azt sem hittem volna, hogy egyszer egyáltalán közöm lesz valaki olyanhoz, mint Rob. De már meg sem próbáltam megérteni azt, ami jelenleg zajlik az életemben. Csak sodródok, és lesz ami lesz.

Nem sokáig cseveghettünk munkáról meg pasikról, mivel a kapucsengő félbeszakított minket. Könyörögve néztem Ashley-re, mert már olyan kényelmesen elterpeszkedtem a kanapén. Ő sóhajtva felállt, majd beleszólt a kagylóba. Nem hallottam semmit, de mikor letette, grimaszolva felém fordult.

- Kurafi üzeni, hogy a hintó előállt – jelentette be.

Azonnal felpattantam és rendbe hoztam a ruhám meg a hajam. – Hogy nézek ki? – kérdeztem idegesen.

- Roppantul szexi vagy – felelte tudományos arckifejezéssel.

- Kösz – nevettem. – Holnap találkozunk, Ash.

Ezekkel a szavakkal búcsúztam, majd a táskámmal és a magassarkúmmal a kezemben már rohantam is lefelé. Mielőtt kiléptem az ajtón, újból magamra vettem a cipőmet. Mikor Rob meglátott, egy pillanat alatt végigmért, majd megvillantotta féloldalas mosolyát. – Hogy telt a napod? – érdeklődött.

- Remekül – feleltem kicsit túl lelkesen. Jaj, gyerünk Kristen, szedd össze magad, ne viselkedj izgulós tini lány módjára. Rob felnevetett.

- Akkor jó. Gyere – intett fejével a kocsi felé. Teljes csöndben voltunk, mikor elindultunk a lakása felé. Nem beszéltünk a tegnap estéről, nem csókolt meg, és meg sem próbált úgy viselkedni velem, mint azelőtt. Sehol sem volt már az a csábító macska-egér játék, amikor felhúzott és aztán élvezte, hogy bosszankodom miatta. Hirtelen mérhetetlen keserűséggel csapott le rám a felismerés, hogy neki nem olyan volt a tegnapi, mint nekem. Talán ezután már nem is akar tőlem semmit. Akkor mégis mit keresek még itt?

Ilyen gondolatok kínoztak egész úton. De hát mégis mi a francot gondoltam? Tegnap még úgy éreztem, hogy összepasszolunk ezen a téren – ha más téren nem is. Mostanra viszont teljesen elbizonytalanodtam.

Nagyjából végig csendben utaztunk, csak egyszer-kétszer szólaltunk meg. Éppen ezért kicsit fellélegeztem, mikor megérkeztünk Rob lakására. – Ha valami baj van, Kristen, mondd meg. Úgy tűnik, aggaszt valami.

A francba. Tényleg ennyire nyilvánvaló? – Nem, semmi gond – hazudtam rögtön. Nem akartam neki elárulni a buta kis problémámat. Nyilván nem fogunk nekiállni lelkizni.

- Akkor jó, ugyanis más terveim vannak veled ma estére – mondta, miközben egyre közelebb jött, mígnem szinte a falhoz préselt. Felnyögtem, mikor megéreztem ajkait a nyakamon. Kezeim kétségbeesetten szorították a gallérját. Ajkai felkúsztak az enyémekig és heves csókba kezdtünk. Elgyengülten olvadoztam a karjai között… már megint. Aztán valaki köhintett egyet mögöttünk, és villámgyorsan szétváltunk.

- Elnézést a zavarásért – szabadkozott Rob házvezetőnője, bár furcsa módon mintha elégedetten csillogott volna a szeme. – Csak meg szerettem volna kérdezni, hogy kívánnak-e vacsorázni.

Rob kérdőn rám pillantott, tekintete tele volt vágyakozással, ami meglepett előbbi gyanúim fényében. – Most nem éppen ételre vágyom – suttogtam, hogy csakis ő hallja.

- Nem vacsorázunk, Patty, köszönöm – szólt hátra Rob, majd máris megragadott és a háló felé húzott, nem törődve semmi mással.

Amint becsukódott mögöttünk az ajtó, Rob nekidöntött, kezei becsúsztak a szoknyám alá, nyelve pedig forró táncba kezdett az enyémmel. – Van róla fogalmad, milyen közel álltam hozzá, hogy már a kocsiban letámadjalak? – mormolta, miközben ujjai sebesen gombolgatták a blúzomat.

- Nyugodtan megtehetted volna – ziháltam. Az én kezeim is azon szorgoskodtak, hogy eltüntessem ruháit az utamból.

- Kétlem, hogy örültél volna, ha Dean végignézi – nevetett, majd a padlóra került a blúzom és rövidesen a szoknyám is követte. Rob éhes vadállat módjára tekintett végig a testemen. Úgy tűnik a szokásosnál is türelmetlenebb volt. Miután az ing is lekerült róla, kigombolta a nadrágját, engem megtartott a fenekemnél fogva, félrehúzta a bugyimat és egy hirtelen lökéssel máris bennem volt.

Felsikoltottam és végighúztam körmeim a hátán. Még hallottam a morgását, mielőtt beleharapott a fülcimpámba. A tegnapi édes gyöngédségnek most nyoma sem volt, ez csupa vágy és szenvedély volt, mégis ugyanúgy élveztem, sőt ha lehet, talán még jobban. Még szerencse, hogy Rob megtartott, ugyanis mikor egyik keze lehúzta melleimről a finom anyagot és érzékeny bőrömet kezdte szívogatni, mindenem kocsonyaként kezdett el remegni.

Egyikünknek sem tartott sokáig elérni a csúcsot, az élvezetek hamar elragadtak minket. Viszont előttünk volt még az egész éjszaka. És Rob tekintete is ezt ígérte, mikor a szemembe nézett. Egy utolsó csók után újra karjaiba emelt és lassan az ágy felé sétált…

13. fejezet

Hmm... a várva várt fejezet? :D Baromira megszenvedtem vele, egy mondatot kb fél óra alatt sikerült összehoznom, de azért csak itt van és remélem senkinek nem okoz majd csalódást. Nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre, kell egy kis ösztönzés a következő részhez, mivel most kifulladtam. :D Azért tényleg nagyon remélem, hogy tetszeni fog az új rész!
Abellana

(Kristen)

Rob arcán nem látszott semmiféle reakció, csak végigmért a szemeivel. Bele sem akartam gondolni, hogy milyen borzalmasan festhetek, teljesen eláztam a zuhogó esőben. Rob oldalra pillantott, ahol a házvezetőnője izgatottan figyelt minket, majd újra rám nézett. – Gyere – mondta lágyan, majd intett a fejével, hogy kövessem.

Csendben lépkedtem utána, ő pedig benyitott egy ajtón. Ahogy beléptem, rögtön tudtam: ez az ő hálószobája. Elképesztő volt. A falak üvegből álltak, akárcsak a nappaliban, ami itt is lélegzetelállító kilátást eredményezett. A sarokban itt is egy hatalmas tévé foglalta el a helyet, bár Rob nem olyan típusnak tűnt, aki szeret az ágyban lustálkodni és tévézni. Próbáltam nem túl feltűnően megbámulni az óriási, hihetetlenül kényelmesnek tűnő franciaágyat. A padlót puha, fehér szőnyeg borította. Az embernek kedve lenne meztelenül henteregni rajta. Jesszusom, mik járnak a fejemben…

Azonban itt még nem álltunk meg. A hálóból nyílt még egy ajtó. A fürdőszoba olyan volt, amiről azt hinnéd, hogy csak méregdrága hotelekben vannak ilyenek. A halvány színű csempe kellemes, meleg kisugárzást adott a helyiségnek, bár amin először megakadt a szemem, az a hatalmas kád és szintén eléggé méretes zuhanykabin volt. Mindent valami márványszerű cucc borított, vagy Isten tudja micsoda. Persze elég drágának nézett ki, elvégre Rob lakása…

- Tessék – nyújtotta felém a hajszárítót. – Mielőtt megint megfázol. Nem venném a lelkemre.

Elvettem tőle. – Nem is kérdezel semmit?

- Talán kéne? – emelte fel egyik szemöldökét. Istenkém, de szexi volt… jajj ne már, Kristen, koncentrálj a beszélgetésre! Vállat vontam. – Mindent elmondtál, amit kellett. Szakítottatok. Csakis remélhetem, hogy ezzel ő is tisztában van.

- Világosan kifejtettem – bólintottam. Rob nem felelt, csak odalépett az egyik szekrényhez és kivett belőle valamit, majd letette a kád szélére. Az egyik pólója volt.

- Vedd majd át, teljesen átázott a felsőd. Odakint megvárlak – intett a háló felé, én pedig újból bólintottam. Miután becsukta maga mögött az ajtót, a kezembe vettem a pólóját és engedtem a kísértésnek, hogy beleszagoljak. Aztán persze rájöttem, hogy egy külső szemlélőnek úgy tűnhetek, mint egy pszichés bajokkal küszködő rajongó kislány, és inkább visszatettem, amíg lehámoztam magamról a vizes felsőmet. Utána jól esett a száraz pólóba bújni.

A hajam megszárításával igyekeztem gyorsan végezni, hogy ne várassam meg Robot. Egyszerre voltam türelmetlen, ugyanakkor roppant ideges. Vajon mi fog történni, miután kilépek innen és kettesben maradunk? Erre vágytam már jó ideje, most mégis ijesztő volt a gondolat, hogy ténylegesen meg fog történni. Tisztára olyan voltam, mint egy szűzlány. Pedig Robbal már volt alkalmunk egyszer-kétszer közel kerülni egymáshoz…

Miután maradéktalanul száraznak nyilvánítottam az összes hajszálamat, nagy levegőt vettem és kinyitottam az ajtót. Rob tényleg ott várt rám, lazán a falnak dőlve. Felnézett, amikor kiléptem, és alig észrevehetően elmosolyodott, mikor rajtam lévő pólójára tévedt a tekintete. – Elbűvölő – mondta.

- Tényleg nem hitted, hogy szakítok vele, igaz? – kérdeztem azonnal a tárgyra térve. Kissé bántó volt, hogy nyilvánvalóan azt hitte, nincs bennem ennyi merészség.

- Nem is tudom. Mondjuk úgy, hogy kellemesen megleptél. Azt hittem nehezebb lesz összeszedni a bátorságod – felelte az arcomat fürkészve. Lassan lépkedtem felé, majd mindössze pár centire tőle megálltam vele szemben és csábosan feltekintettem rá. Nem akartam, hogy egy gyáva kislánynak lásson. Főleg ebben a pillanatban. Azt akartam, hogy olyan nőnek lásson, akit minden áron meg akar kapni, és nem csak azért mert játszadozni szeretne vele. Hanem mert vágyakozik utána és szüksége van rá, mint a levegőre vagy a vízre. Azt szeretném, ha fulladozna, mikor nem kaphat meg.

- De most mégis itt vagyok – mondtam kihívóan. És ekkor megtörtént. Még egy pillanatra láttam vággyal teli tekintetét, majd már csak azt éreztem, ahogy ajkai keményen és érzékien birtokba veszik az enyéimet. Egy pillanat alatt kitört belőlem mindaz a vágyakozás, ami összegyűlt bennem, amióta csak ismerem Robot. Olyan közel húzott magához, hogy a testünk teljesen összepréselődött, meglepő tökéletességgel simulva egymáshoz.

Egyik kezemmel a tarkójánál a hajába túrtam, mikor nyelve bebocsátást kért és rátalált az enyémre. Éreztem, ahogy minden izmom megfeszül és a testem sóvárogni kezd az övé után. Belenyögtem a csókba, mire ő még erősebben szorított, majd két keze a hátamról lejjebb vándorolt és erősen belemarkolt a fenekembe, hogy aztán a karjaiba emeljen.

Miközben a hatalmas franciaágy felé vitt, arca eltávolodott tőlem és a szemembe nézett. Nem azzal a szívet melengető pillantással nézett rám, ahogyan egy férfi szokott egy nőre az első közös szeretkezés előtt. Nem is nézhetett volna így rám, hiszen a dolog kettőnk közt nem erről szólt, hanem a nyers vágyakozásról. Ezzel a pillantással mindössze tudatta, hogy most nincs játszadozás, nincs leállás, most meg fog történni az, amit annyira akartunk. Mert néha az emberek is csak az ösztöneik előtt meghajló állatok…

Lefektetett az ágyra, majd ő is fölém került. Most nem heccelt a szavaival, sőt, nem is mondott semmit, mert tudta, hogy nem fogok elmenekülni vagy ellenkezni. Ajkai újabb csókba csábítottak és ezúttal érezhetően gyengédebb volt. Mikor elvált tőlem, a fülemhez hajolt.

- Megmutatom neked, hogy milyen tudok lenni, ha nagyon akarok – suttogta, rám pedig érthetetlen izgalom tört ezektől a szavaktól.

A fülemtől haladva, a nyakamon keresztül egészen a kulcscsontomig apró, finom csókokkal borított be. Mérhetetlenül élveztem már csak a gondolatot is, hogy itt vagyok a karjaiban és végre az övé leszek. Amikor megéreztem, hogy keze becsúszik a póló alá, áramütésszerű vibrálások futottak végig a testemen. Érzéki csókokat lehelt a hasam aljára, és ahogy egyre feljebb tűrte az anyagot, úgy haladtak ajkai is előre.

Mikor lehúzta rólam a pólóját, nagyon megörültem, hogy magamon hagytam a melltartómat, mert elég furcsa lett volna, ha máris itt fekszek alatta egy szál semmiben, miközben rajta még mindig tökéletesen áll az ing. Kissé félénken oda is nyúltam a legfelső gombjához és elkezdtem róla lehámozni a ruhadarabot. Bátrabban folytattam mikor láttam, hogy egyáltalán nem bánja.

A gyomrom megremegett az izgalomtól, mikor Rob felhúzott az ölébe és a hátam mögé nyúlt, a melltartóm kapcsához. Próbáltam nem túl gyorsan szedni a levegőt, de egyszerűen nem ment. Még nem is történt semmi, de bennem máris olyan érzések uralkodtak, amilyeneket még sosem tapasztaltam egy férfival sem.

Megszabadított a csipkés ruhadarabtól – micsoda mázli, hogy ma a szexibb fehérneműim közül válogattam – majd ledobta az ágy mellé, ahol már ott volt az ő inge és a póló, amit adott. Először kicsit furcsa volt előtte meztelennek lenni, reflexből már majdnem eltakartam magam a kezeimmel, de azt ő úgysem hagyta volna. Két kezével végigsimított a halmokon, majd lágyan masszírozni kezdte őket. Felnyögtem a jóleső érintésre, mire ő ajkaival is birtokba vette egyik mellemet. A nyögéseim egyre csak szaporodtak, ujjaim pedig a tarkóján köröztek, miközben ő újból hátradöntött az ágyon és folytatta a kényeztetésemet. Most egyértelműen egy jóval gyengédebb oldalát mutatta meg, mint eddig. Habár számomra az összes oldala csábító volt, és ez kissé ijesztő.

Miközben a vágy egyre erősebb hullámai megrohamoztak, Rob lejjebb vezette egyik kezét a nadrágom gombjáig. Mielőtt lehúzta volna rólam, perzselő tekintetét az enyémbe fúrta, és ajkain ott játszadozott az a kissé perverz mosoly, ami mindig olyan halálosan szexi volt. Egy sietős csók után feltérdelt és kajánul végigmérte a testemet, miközben ráérősen megszabadított a nadrágtól.

Miután már csak egyetlen ruhadarab maradt rajtam, Rob végtelenül lassan végigsimított a lábaimon, miközben megnyalta az ajkait és úgy tűnt, mint aki meg van babonázva. Ez nagyon is elégedett érzéssel töltött el. Ajkait leheletfinoman végighúzta a bal lábamon, a vádlimtól egészen a combom belső részéig, majd jobb oldalon is megismételte ugyanezt, ezúttal föntről lefelé. Jóleső sóhajok törtek fel belőlem az érzéki érintések hatására.

Újabb csókért kúszott fel ajkaimhoz, és én készségesen merültem bele nyelveink forró, izgató táncába. Úgy éreztem, máris lángra lobban a testem, ami irányíthatatlanul hullámzott Rob hozzám simuló teste alatt. Olyan volt, mint egy fülledt, erotikus tánc. Ujjai hegyét bizsergetően végighúzta a mellkasomon és a hasamon, majd becsúszott az utolsó engem takaró anyag alá és kínosan hangos sikoly tört ki belőlem, mikor legérzékenyebb pontomat kezdte el kényeztetni. Kajánul elvigyorodott reakcióm láttán, majd már csak arra eszméltem, hogy eltűnik rólam a bugyim és ajkai célt érnek a lábaim közt.

Megint felsikoltottam a hirtelen jött elképesztő érzéstől és Robnak erősen meg kellett tartania combjaimat az eddig csípőmön nyugvó kezeivel, mielőtt még merő véletlenségből megfojtanám. Az én kezeim a lepedőt markolták, testem pedig szemérmetlenül vonaglott a gyönyörre áhítozva. Olyan volt, mint valami nagyon valóságos, hihetetlen extázissal járó álom, amiből soha nem akartam felébredni.

Rob persze nem bírta ki egy kis kínzás nélkül. Nyelve egyszer kibírhatatlanul lassan, máskor őrületes tempóban körözgetett a legintimebb részemen. Teljesen másik dimenzióba kerültem, a testem szabályosan remegett és rimánkodott az édes beteljesülésért. Aztán egyszer csak átlendültem a másik oldalra és hangos nyögéssel adtam át magam a gyönyörnek. Tetőtől talpig átjárt a forróság, a homlokon pedig kiütköztek az izzadságcseppek. Rob végigcsókolta nyirkos, pihegő testemet, míg el nem ért az arcomig.

- Teljesen megőrjítesz – mormolta, majd beleharapott a fülcimpámba. A gyönyör utóhullámaitól erőm sem volt felnyögni.

Erőt vettem zsibbadt testemen és mozgásra kényszerítettem. Elvégre ez viszonzást kívánt. A hátára löktem Robot – bár inkább fordult ő magától, amilyen erőtlen voltam – és ráültem a csípőjére. Hátrasimítottam a hajamat az arcomból, majd lassan végigsimítottam mellkasa izmain. Csak remélhettem, hogy nem folyik a nyálam túl látványosan. Ő persze elégedetten figyelte, ahogy próbálom összeszedni magam.

Kicsit felemelkedtem, és ujjaim elkezdtek a nadrágja gombjával bíbelődni. Szerencsére hamar lerángattam róla… az alsónadrággal együtt. Egy kis nyögés szabadult ajkaim közül, mikor megláttam őt teljes valójában. Basszus, ez… lehet, hogy fájni fog majd.

Gyorsan el is űztem ezt a gondolatot a fejemből, mivel most arra akartam koncentrálni, hogy visszaadjam neki az imént átélteket. Mindenekelőtt azonban először a csókjáért áhítoztam, így hát le is hajoltam hozzá, hogy megkapjam. Közben mellbimbóim izgatóan végigkarcolták a felsőtestét, mire Rob beleharapott az alsó ajkamba.

Végigfutattam ajkaimat és nyelvemet meztelen felsőtestén és elégedetten nyugtáztam, hogy a mellkasa sűrűn emelkedik föl és alá. Mikor kezembe vettem máris tettre kész vágyát, felszakadt belőle egy férfias morgás, én pedig akaratlanul is elmosolyodtam. Finoman megszorítottam, majd elkezdtem mozgatni a kezem. Akkor kezdett el zihálni, mikor nyelvem is hozzáért a csúcsához. Egyik keze a hajamba túrt, mikor teljesen a számba vettem. Egy pillanatra vettem a bátorságot, és felnéztem, hogy lássam a reakcióját. Ugyanebben a pillanatban ő is rám nézett, és a szenvedélytől perzselő tekintet semmi kétséget nem hagyott afelől, hogy élvezi.

Én magam is élveztem, pedig ezelőtt ez sosem volt a kedvenc részem a szexben, és nem is voltam rá hajlandó túl gyakran. Most viszont szörnyen izgató volt a helyzet, furcsa módon természetes. Éreztem, ahogy lüktetni kezd és mindjárt vége, ezért gyorsabb tempóra kapcsoltam, aminek meg is lett az eredménye. A nevemet kiáltva ért fel a csúcsra, mire nekem csomó ugrott a gyomromba.

Amint Rob feleszmélt, azonnal maga alá gyűrt. Vágytól elsötétülő tekintetét az enyémbe fúrta, miközben mindketten kicsit lihegtünk még az átélt élvezetek után, forró testem pedig az övéhez préselődött. Meglepve tapasztaltam, hogy nem kell sokat tennem azért, hogy újra hangulatba jöjjön. Mikor megéreztem őt a bejáratnál, felnyögtem és lehunytam a szemem. Ő azonban a hajamba túrt és arra késztetett, hogy felnézzek rá. Tekintete végig foglyul tartotta az enyémet, míg lassan elmerült bennem. Egy pillanatra teljesen megnémultunk, aztán újra megmozdult, mire én hátravetett fejjel, tehetetlen vágyakozással nyöszörögtem alatta. Megint megmozdult, újra végtelenül lassan, amiért kapott egy csinos kis karmolást a hátára. A következőnél már vadul, kiéhezve csókolt, és én újból remegni kezdtem. Basszus, ha előre tudtam volna, hogy ez vár rám, már sokkal hamarabb beadtam volna a derekam.

Rob megint felhúzott az ölébe, így most rajtam volt a sor. Miközben mozogtam, ő szemérmetlenül mustrálta végig a testem. Egyik kezével megtartotta a hátamat, a másikkal viszont rá nem jellemző gyöngédséggel megsimogatta az arcom. Teljesen elolvadtam ettől a mozdulattól és a mellkasára rogytam, arcomat a nyaka tövébe temetve, de a csípőm mozgása nem állt le. A keze hátrakúszott a tarkómra és óvatosan cirógatta az ott lévő apróbb hajtincseket.

Végtelenül megőrjített ez a hirtelen jött gyengédség, aminek lehetetlen volt ellenállni. Ajkaival lejjebb haladva most a mellemet kezdte el szívogatni, miközben újból hátradöntött és hirtelen elképesztő tempóra kapcsolt. Csípőnk minden egyes lökésnél találkozott és én egyre hangosabban nyögdécseltem a kéjtől, várva, hogy végleg elragadjon.

Egyre feljebb és feljebb kúszott bennem az ismerős, mégis valahogyan újszerű érzés. A hasamban lévő csomó is egyre nagyobb lett, azzal fenyegetve, hogy egyszer csak szétpattan. Minden egyes mozdulattól újabb forró hullámok jártak át. Mikor Rob egy utolsó csókot adott, én végre elengedtem magam és az érzés kitört belőlem. Meg sem próbáltam visszafogni a sikolyomat, magával ragadott a fekete örvény és én csak sodródtam vele. Még egyszer ő is megmozdult, majd éreztem, ahogy megmerevedik és számára is vége lett.

Egyikünk sem bírt megmozdulni, úgy maradtunk ahogy voltunk. Úgy éreztem, mintha a testem lebegne és a csontjaim elolvadnának odabent. Nem volt már semmi, ami egyben tartott volna, csak a fölöttem gyönyörtől ziháló férfi. Még túl álomszerű volt az egész, hogy el tudjam hinni, tényleg megtörtént. Egész egyszerűen szédületes volt.