17. fejezet

Még egyszer ezer bocsánat, hogy csak most jön az új rész, de végül tegnap éjszaka belelendültem és megírtam a második felét. Eredetileg több dolgot szántam bele, de az egyik résznél megálltam és azt mondtam, hogy ez itt a tökéletes befejezés, így hát azok a következő fejezetre maradnak. Ha esetleg úgy gondoljátok, hogy bátorítotok egy véleménnyel, azt előre is köszönöm.
Abellana
(Egyébként a fenti képet az idézet miatt választottam, nagyon is illik ide :D)

(Kristen)

A szombat este sokkal jobban alakult, mint hittem. Lizzyvel könnyű volt jól érezni magamat, annyira pörgős és életvidám lány. Igazán megkedveltem. A vasárnap nagy részét is együtt töltöttük, mivel Rob dolgozott. Vagy legalábbis elintéznivalói voltak, amelyekről mélyen hallgatott. De nem zavartattam magam, Lizzy könyörgött, hogy mozduljunk ki, úgyhogy voltunk a Times Square-en, elrángatott egy kicsit vásárolni, megebédeltünk, és még Ashnek is bemutattam. Ők ketten eléggé hasonlóak voltak, habár sejtettem, hogy Rob húgának van egy másik oldala is – sötét és magányos. De úgy tűnik, hogy a környezetváltozás jót tesz neki.

Délután mentünk vissza Robhoz, akinek rögtön felragyogott az arca, mikor beléptünk az ajtón. Gondolom azért, mert hiányzott már neki a ritkán látott húga. – Merre jártatok? – kíváncsiskodott.

- Kristennel elmentünk néhány helyre a városban – vont vállat Lizzy. – Ha már a bátyám annyira elfoglalt…

- Mondtam már, hogy volt néhány dolog, ami nem várhatott – emlékeztette Rob a nővérét. Lizzy a szemeit forgatta.

- Hogyne. Mindegy, én félrevonulok az új szerzeményeimmel – rázta meg az egyik kezében tartott papírszatyrot, amiben ott lapultak a ma vásárolt ruhái, majd a vendégszoba felé vette az irányt.

- Remélem nem borított ki – mondta Rob, kétkedve felemelve az egyik szemöldökét, mint aki igenis azt hiszi, hogy kész tortúra volt számomra a délelőtt a nővérével.

- Lehetnél kicsit jobb véleménnyel is róla – kuncogtam. – Jól éreztem magam. Lizzy igazán kedves lány.

Rob tetőtől talpig végigmért, miközben beszéltem, mintha nem is hallotta volna a szavaimat. Talán nem is. Egyre közelebb lépkedett hozzám, mígnem megragadta a csípőmet és magához szorított. – Nekem inkább az jár a fejemben, hogy mi is félrevonulhatnánk – suttogta a fülembe érzékien, én pedig biztos voltam benne, hogy a szívem kihagyott egy ütemet.

Meglepetten bámultam az arcára, hiszen valahogy szokatlannak tűnt most az egész viselkedése. De felfedeztem a vágyakozást a szemeiben, így habozás nélkül vetettem magam hívogató ajkaira. Nem finomkodott ő sem, főleg miután nyelve rátalált az enyémre és úgy kezdett el csókolni, hogy a térdemet is remegésre késztette. Mindketten tudtuk, hogy Lizzy bármelyik pillanatban visszajöhet, vagy esetleg Patty kap rajta minket, de nem érdekelt. A vágy erősebb volt. Csakhogy…

Egy kopogás hasított a békés vasárnap délutánba. – Nem lehet igaz, hogy valaki mindig félbeszakít – morogta Rob, én pedig felnevettem. Tényleg sosem hagytak minket kibontakozni. Patty máris sietett az ajtóhoz, a szokásos mosolyával, mintha csak azt mondaná nekünk: ó, ugyan, folytassák csak!

Mikor megláttuk az ajtóban álló személyt, Rob aggodalmasan – vagy inkább bosszankodva? – ráncolta a homlokát, én pedig rájöttem, hogy találkoztam már vele. Ugyanott és ugyanakkor, amikor Robbal is. Victoria.

Mit sem zavartatva magát bemasírozott a lakásba. – Helló, Rob – biccentett udvariasan, mintha nem is a testvére állna előtte.

- Victoria… - Rob megköszörülte a torkát – talán emlékszel még Kristenre. Ott volt a jótékonysági vacsorán. Greene-ék barátja.

- Hát hogyne – mosolygott rám futólag Victoria, majd rögtön visszanézett az öccsére. – Beszélnem kell veled.

Egyértelmű volt: kettesben akar maradni Robbal. Nem vettem sértésnek, ez csak természetes. Már rávágtam volna, hogy magukra hagyom őket, de akkor Rob újból a csípőmre fonta a kezét és magához húzott. – Mondd csak – villogtatta meg legtenyérbemászóbb vigyorát a nővérének. Victoria finoman megemelte egyik szemöldökét, de egyéb jelét nem adta a meglepettségnek.

- Azért jöttem, mert…

- Vic – lehelte döbbenten Lizzy, félbeszakítva a nővérét. Nem láttam, hogy mikor jött be, és először azt sem értettem, miért néz így a testvérére. Aztán rájöttem. Victoria nyilván eleget tesz az apja összes lehetetlen követelésének, és valószínűleg már évek óta nem látták egymást a húgával. Hidegen végigmérte Lizzy-t, majd tudomást sem véve róla, újra Robhoz fordult. Nekem a szívem szakadt meg Liz arcának láttán.

- Apa azt mondja, Londonba kell mennünk. Van néhány probléma és részvényesekként nekünk is ott kell lennünk.

Rob gondterhelten felsóhajtott. Úgy nézett ki, mint aki pontosan ettől a hírtől tartott, de nem tudta elkerülni. – Mennyi időre? – kérdezte halkan.

- Nem tudom biztosan. Minimum egy hétre – vont vállat Victoria. – Nem tök mindegy, Rob? Ha azt mondja menjünk, mi megyünk. Mert ez a kötelességünk – tette hozzá, gúnyosan méregetve Lizzy-t.

- Mikor? – kérdezte Rob dühösen.

- Holnap délután – felelte a nővére. – Írok majd, ha tudok valami pontosabbat.

Victoria arra várt, hogy Rob mondjon valamit, de nem tette, így hát újból ő szólalt meg. – Akkor holnap találkozunk, Rob. Kristen – biccentett búcsúzásul, majd a húgára rá sem pillantva olyan gyorsan távozott, ahogy érkezett.

Mindketten aggódva fürkésztük Rob arcát. – Hát… holnap irány London! – mondta cseppet sem lelkesen.

A nap hátralévő órái olyanok voltak a két testvér közt, mint valami kimondatlan gyász. Azt csak sejthettem, hogy Robra valami olyan vár Londonban, amitől nagyon ódzkodik. Lizzy pedig le volt sújtva a nővére ridegségétől. Én eléggé meglepődtem, mert mikor megismertem, Victoria egy egész kedves lánynak tűnt. Pontosan ezt hívják kétszínűségnek…

Nem éreztem helyesnek, hogy ott maradjak velük egy ilyen személyes helyzetben, de Rob arra kért, hogy maradjak. Így hát maradtam. És nem beszéltünk többet a holnapi utazásról. Viszont azt akartam, hogy Rob tudja, nem csak úgy dísznek vagyok itt, meg azért, hogy néha lefeküdjünk. Nem mintha éreznék iránta valami komolyat, de azért még törődhetek vele, nem?

- Minden rendben? – kérdeztem kételkedve este, mikor már a hálóban voltunk. Egész nap próbálta elrejteni a rossz kedvét, nem csak Lizzy elől, de előlem is. Elképzeltem milyen lenne, ha nekem kéne szembenéznem a szétbomló családommal. A depressziós anyámmal, meg a totálisan seggfej apámmal. Hát ezért utálta meg Londont.

- Persze – vont vállat Rob, és úgy nézett rám, mintha valami idióta lennék, amiért ilyeneket kérdezgetek. Naná, tettessük csak, hogy minden oké…

- Figyelj Rob, ha akarsz… - Valami olyasmit akartam mondani, hogy ha akarsz róla beszélni, akkor csak nyugodtan. De ő sosem csinálna ilyesmit. És pláne nem nekem öntené ki a szívét. Hanem valakinek, aki jelent is neki valamit.

Sikeresen elcsesztem a saját kedvemet is, de Rob nem hagyott sokáig ezen gondolkodni. Közelebb jött hozzám – én a falnál álltam – és magához vonta a testem.

- Most csak egy valamit akarok – mormolta a fülembe, majd beleharapott a fülcimpámba. Azonnal átvettem az ő hangulatát. Felnyögtem az érzéstől, és a forróság megállíthatatlanul söpört végig a testemen. Megcsókolt, fülledten és vadul. Kezei végigsimítottak rajtam, a melleimtől a csípőmig, majd még lejjebb belemarkolt a fenekembe, mindkét kezével. A karjaiba emelt és az ágyhoz vitt. Nyelve tovább játszadozott az enyémmel, miközben lefektetett és fölém helyezkedett.

Kezei utat találtak maguknak a pólóm alá, ahol finoman simogatni kezdett, de aztán hirtelen megragadott és átfordított a hasamra. Kis híján felsikoltottam a hirtelen mozdulattól, de őt nem lehetett kizökkenteni. A nyakamat szívogatta, miközben kezével benyúlt a testem és az ágy közé. Kigombolta a nadrágom, így aztán akadálytalanul siklott be az alsóneműm alá. Az ajkamba harapva fogtam vissza a nyögéseimet, mikor egész tenyerét rám tapasztotta, másikkal pedig kezelésbe vette az egyik mellemet.

- Hm… nincs melltartó? – kérdezte halkan nevetgélve. – Ez már tetszik.

Rekedt hangjától és kezei mozdulatától remegni kezdtek a lábaim. Még jó, hogy már vízszintes helyzetben voltunk. Egyik ujjával izgatni kezdte máris duzzadt pontocskámat, mire én az alattam lévő lepedőt gyűrögetve sóhajtoztam egyre nagyobbakat. Ekkor újra átfordított és szemben találtam magam egy vágytól ködös szempárral.

Villámgyorsan szabadított meg a pólómtól, majd ugyanígy a nadrágomtól is. Pillantását az enyémbe fúrta, majd a lábaim közé helyezkedve leheletfinom csókokkal becézgette a combjaim belső részét. Türelmetlenül nyögdécseltem, de csak percek múlva könyörült meg rajtam. Egy-egy ujját beakasztotta a bugyimba és olyan lassan húzta le a lábaimról, hogy én szinte örökkévalóságnak érzékeltem. Mikor lekerült rólam, Rob visszahelyezkedett és lassan befúrta nyelvét puha redőim közé.

Felsikoltottam a csodás érzéstől, és a tarkójánál fogva húztam még közelebb magamhoz, rimánkodva a megváltó gyönyörért. Kitartóan kényeztetett, miközben én össze-vissza vonaglottam, egyszerűen képtelen voltam visszafogni magam. Már a hangerőre sem figyeltem, nem érdekelt ki hallja meg, csak el akartam érni a legmagasabb pontot, ahonnan nincs visszafordulás. Gyengéden, mégis kíméletlenül munkálkodott rajtam odalent, aminek meg is lett az eredménye. Hamarosan remegve, félőrült állapotban, és jó hangosan ért el az orgazmus.

Rob szép lassan végigcsókolgatott a köldökömtől a nyakamig mindenütt, de akkor sem csillapodott a zihálásom, mikor elért az ajkaimhoz. Csak rövid ideig hagyta, hogy nyelveink egymással játszadozzanak, utána újra a fülemhez hajolt és halkan felkacagott. – Van róla fogalmad, hogy mit művelsz velem? – suttogta legszexisebb hangján, majd hozzám dörzsölte egyértelmű vágyát. Újra felnyögtem, és a csípőm magától lendült fel, válaszként az előbbi mozdulatára.

Azonnal türelmetlenül csókoltam, ujjaim pedig kétségbeesetten kutatták ingének gombjait. Ő még kevésbé tudott várni, fogta magát és nemes egyszerűséggel áthúzta a fején az inget, ami a következő pillanatban a padlón landolt. Két karjával kitámasztotta magát a fejem mellett, én pedig örömmel legeltettem szemeimet a felsőtestén. Felemeltem egyik kezem és lassan – kiélvezve a pillanatot – végigsimítottam rajta. Mellkasának puha szőrzetétől egészen le a köldökéig, majd még lejjebb. Nadrágján keresztül simogatni kezdtem feszülő vágyát, mire izmai megfeszültek, arca pedig számomra gyönyörűséges grimaszba torzult.

- Baszki – morogta, és közben egyik keze olyan erősen markolta meg a fejem mellett lévő párnát, hogy az összes ér kirajzolódott kézfején. Minél előbb meg akartam hálálni az előbbi élvezeteket, ezért gyorsan tettem róla, hogy megszabaduljon a nadrágjától. Egyetlen pillanatot szántam csak rá, hogy végigmérjem teljes meztelenségében.

- Fel – mondtam ellentmondást nem tűrően, és ő azonnal feltérdelt. Elmosolyodtam erre. Úgy tűnik, legalább az ágyban van egy kis hatalmam felette. Felültem és azonnal a kezembe vettem legbecsesebb testrészét, majd finoman mozgatni kezdtem a markomat. Ajkát férfias sóhajok hagyták el, és ez még többre ösztönzött. Apró csókokkal borítottam be az alhasát, mire ő gyöngéden simogatni kezdte a hajamat.

Hangos sóhajok törtek elő belőle, miközben ajkaim rátaláltak férfiasságára, és remegő keze óvatosan tűrte el a hajam a fülem mögé. Megállás nélkül, egyre gyorsabban kényeztettem. – Kristen, Kristen, Kristen… - suttogta a nevem szüntelenül, mint valami szent mantrát. Felnéztem rá, és ő abban a pillanatban lenézett rám. Kicsit elhúzódott tőlem, és az arcomat cirógatva döntött hátra, hogy aztán ő is fölém kerüljön. A szemembe nézett, majd három apró puszit nyomott a számra és kínzó lassúsággal töltött ki teljesen.

Felnyögtem, és közben úgy kapaszkodtam belé, mintha az életem múlna rajta. Ő a nyakamba temette az arcát és ütemesen mozgatta a csípőjét szélesre tárt combjaim között. Nem Rob volt az első, akivel valaha szexeltem, és valószínűleg nem is az utolsó. Mégis vele éltem át eddigi életem legerotikusabb pillanatait. Amit vele csináltam az ágyban, az mindig viszonzásra talált és sosem éreztem magam szégyenkezve, ahogy régen a legintimebb pillanatokban tettem. Ki tudja, talán tényleg csak erre volt szükségem… jó kis forró, érzelem nélküli szexre.

Órákig folytattuk anélkül, hogy a testünk elszakadt volna egymástól. Néha vadul ringatóztam a csípőjén ülve, máskor ő kényszerített maga alá és kínzott édes lassúsággal. Néhányszor olyan lassan élveztük egymást, hogy szinte nem is mozogtunk. Esküszöm, még félálomban is csak szexeltünk.

Mikor valamikor hajnalban elértem már nem is tudom hányadik orgazmusomat, kimerülten omlottam Rob mellkasára. Nagyon kimerülten, de végtelenül elégedetten. Szinte abban a pillanatban elaludtam, hogy cirógatni kezdte a hátamat ujjainak hegyével.

- Kristen – suttogta bele az éjszakába.

- Hm? – motyogtam álmosan.

- Gyere velem Londonba – mondta, majd belecsókolt a hajamba. Erőt vettem magamon, hogy kinyissam a szemem és felkönyököljek. Belenéztem kérlelő szemeibe és abban a pillanatban valami a világban – az én kis világomban – megváltozott. Teljes csönd honolt és a sötétségben csakis az arcát tudtam kivenni. Egyetlen szó nélkül néztünk egymás szemébe és most először elkezdtem valami olyat érezni, mint még soha ezelőtt. Ettől meg kellett volna ijednem. Tudtam, hogy nem helyén való ezt éreznem, de ebben a végtelennek tűnő néma pillanatban maradéktalanul boldog voltam. Nem törődtem semmi mással.

- Jól van, veled megyek – feleltem halkan. Ő elmosolyodott és egy aprócska csókot nyomott ajkaimra. Ezek után nyugodtan hajtottam vissza a fejem a nyaka tövébe, hogy a következő pillanatban átadjam magam az édes álomnak.