25. fejezet - részlet

Próbálok haladni az új résszel, de addig is itt egy kis részlet. :)

Mikor végre kiszálltunk a kocsiból, Lizzy előrement, hogy beszélhessek Garrettel, így hát ott álldogáltunk kettesben, kissé kínosan, míg próbáltam kitalálni, hogy mit mondjak neki. De csak egy dolog jutott az eszembe. – Nem tudom hogyan köszönjem meg, Garrett. Sosem voltam olyan barátnő, amilyet megérdemeltél volna és most mégis itt vagy.

- Segítségre volt szükséged, Kris – vont vállat. – Mégis mit tehettem volna, hagyjalak cserben?

- Könnyedén megtehetted volna – feleltem. Garrett nem válaszolt, csak néhány néma pillanatig az arcomat fürkészte.

- Boldog vagy vele? – kérdezte végül.

- Igen – mondtam őszintén, és egy mosoly kúszott az arcomra. Az ő ajkaira is egy apró mosoly ült ki, kicsit szomorkás, de szintén őszinte.

- Akkor én is örülök – bólintott, majd a fejével Lizzy felé intett. – Őt pedig tartsd távol a bajtól.

- Úgy lesz – mondtam, majd miután elbúcsúztunk, arra gondoltam, hogy egy napon egy másik lány nagyon szerencsés lesz, ha Garrett beleszeret. De nekem valaki mást szánt a végzetem.

Mivel ilyen borzalmas állapotban nem állíthattam be Robhoz Lizzel, ezért az Ashley-vel közös lakásunknál kötöttünk ki. Szükségem volt egy kis időre, hogy kitaláljam mit mondjak Robnak. Persze tudhattam volna, hogy soha semmi nem alakul a terveim szerint. Amint beléptem a lakásba, két emberrel találtam szemben magam. Egy álmos Ashley-vel és egy nagyon dühös Robbal. Aki nem mellesleg az üzenetemet tartotta a kezében. Mikor megszólalt, a hangja gúnyos volt.

- Lennél szíves megmagyarázni, édes?