24. fejezet

Tudom, tudom... magam is alig hiszem el, de végre elkészültem. :D Nagyon köszönöm, hogy ilyen türelmesek vagytok velem. Tudom, hogy legtöbbször egy hárpiának tűnök, aki csak kommenteket akar, de higgyétek el, nem így van ám, sokat jelent minden vélemény amit tőletek kapok. :) Szóval íme itt van az új rész, és ezután még három lesz, tehát közeledünk a végéhez. Remélem tetszeni fog. :)
Abellana

(Kristen)

Mikor rávettem magam, hogy belépjek az épületbe, a többiek már ott ültek a mi kis közös asztalunknál. Andrew és Jessica mosolyogva köszöntöttek, viszont Dan kerülte a tekintetem. Felsóhajtottam. Szóval ez egy nehéz menet lesz…

- Beszélhetnék veled? – kérdeztem tőle.

- Erre semmi szükség – rázta meg a fejét. – Nincs közöm a döntéseidhez, Kristen.

Jessék próbáltak úgy tenni, mintha nem is hallanának minket, de láttam rajtuk, hogy össze vannak zavarodva.

- Kérlek – sóhajtottam. Dan végre felnézett rám, és morcos képpel ugyan, de felállt és arrébb jött velem, hogy kettesben tudjunk beszélni. – Figyelj… jó barátom lettél mostanában, ezért értékelem, hogy aggódsz és most nyilván dühös is lehetsz, mert hát azok után ami a menyasszonyoddal történt…

- Megmondtam, Kristen. Azt csinálsz amit akarsz – vont vállat, én pedig meglepetten hőköltem hátra a hirtelen jött nyers modorától.

- Én csak… szeretném, ha barátok maradnánk – motyogtam bizonytalanul.

Dan gúnyosan felnevetett. – Hát hogyne. De előre szólok, hogy nem én foglak vigasztalni, mikor az első adandó alkalommal megdugja valaki másnak a feleségét – vágta hozzám keményen a szavakat, majd egyszerűen csak faképnél hagyott.

A délelőtt további része nyilvánvalóan elég kínosan telt. Én és Dan morcos képpel gubbasztottunk egymás mellett, fél óra után pedig Jessica és Andrew már meg sem próbálták enyhíteni a hangulatot. Nem hibáztattam őket…

Hatalmas megkönnyebbülésként ért, mikor elérkezett az ebédszünet és Jessicával elugrottunk az egyik közeli kis étterembe. Egész végig nézett rám a kíváncsi bociszemeivel, de nem akartam erről beszélni. Persze ő ettől még nem adta fel a bámulást.

- Mi van? – sóhajtottam.

- Muszáj elmesélned, mi történt. Talán történt valami köztetek és rosszul sült el a dolog, vagy…

- Jesszusom, dehogy! – tiltakoztam. – Egészen másról van szó.

- Akkor bökd ki – követelte Jessica.

- Oké, szóval… ugye tudod, hogy Dan egyszer majdnem megnősült? – kérdeztem.

- Igen – bólintott. – De csak annyit mondott, hogy a dolgok nem alakultak jól és lefújta az esküvőt.

- Nos… Dan menyasszonya az esküvőjük előtti napon lefeküdt egy másik férfival – mondtam. Jessica szeme elkerekedett és döbbenetében a szája elé kapta mindkét kezét. – Én pedig… szerelmes vagyok abba a másik férfiba.

- Hogy micsoda? – kiáltott fel meglepetten.

- Ssssh! – csitítottam. – Jól hallottad. Dan meglátott minket ma reggel az épület előtt csókolózni és természetesen tök pipa lett. És sajnos meg is tudom érteni a helyzetét.

- Hát igen, ez szörnyű lehet neki, különösen mivel annyira oda van érted és…

- Várj, mi van? – szakítottam félbe. – Mi az, hogy oda van értem? Megőrültél, Jess?

Kedvenc kolléganőm arcán egy pillanatra pánik suhant át. Látszott rajta, hogy sok dolgot akar mondani, de nem tudja igazán, hogy melyiket mondja először. Végül egy elég rossz utat választott. – Most komolyan Kris, vak vagy? – törtek elő belőle a szavak. – Azóta bír téged, hogy összeraktak minket együtt dolgozni, de persze most már meg tudom érteni, hogy miért nem lépett az ügyben. Nem tehet jót senki egójának, ha megcsalják.

Nem feleltem semmit, és az ebéd hátralévő részében sem szóltam. Inkább Jessica szavait emésztgettem. Fogalmam sem volt, hogy mit kéne erről az egészről gondolnom. Végre boldog vagyok Robbal, nem lehetne minden egyszerűen csak ilyen könnyű? Naná, hogy nem…

(Rob)

Mikor munka után elmentem Kristenért, úgy omlott a karjaimba, mintha az valami hatalmas megkönnyebbülés lenne. – Rossz napod volt? – simítottam végig az arcán.

- Csak vigyél haza és tegyél róla, hogy minden más kimenjen a fejemből – kérte.

- Ezer örömmel – feleltem enyhén perverz mosollyal, és az agyamban máris gondosan eltervezgettem, hogyan fogok vele ma este minden gondot elfeledtetni. De a gondolataim elterelődtek, mikor a szemem sarkából megláttam egy fickót. Csak egy pillanatra nézett ránk, egészen pontosan a karjaimban lévő nőre, de a tekintete ellenséges volt.

Kristen is észrevette, és csüggedten megrázta a fejét, mint mikor valaki egy rossz gondolatot akar eltüntetni.

- Mégis ki a fene ez a srác? – követeltem választ.

- Nem fontos – sóhajtott Kristen szomorúan, mire megfogtam az állát és felemeltem, hogy a szemembe nézzen.

- Nekem úgy tűnik, hogy épp elég fontos – mondtam. Kristen szinte könyörögve nézett rám, hogy dobjam végre a témát. Felsóhajtottam és én is egy pillantással tudattam vele, hogy egyelőre hagyjuk, de nem fogom ennyiben hagyni.

Az út hazafelé elég csendesen telt, mivel mindketten elmerültünk a gondolatainkban. Az ember azt hinné, hogy akkor jön el a boldog befejezés, mikor két ember egymásra talál. De a dolgok nem voltak ennyire egyszerűek. Láthatóan még mindig nem tudunk megnyílni egymásnak teljesen. És valahogy úgy sejtem, hogy még több vihar jön majd, mikor az apám megtudja, hogy otthagyom a cégét. Ő sokkal rosszabb, mint én. Meg fogja találni a módját, hogy bosszút álljon, és nem fog válogatni az eszközök közt.

Mikor megérkeztünk a lakásomra, Kristen döbbenten nézett körbe. – Öö, na igen… bocs a felfordulásért – nyögtem ki. Miután összevesztünk és ő elment, gyakorlatilag dührohamot kaptam, ezért hevert most minden bútor szanaszét. Az alkohol odaszáradt a padlóra, és még mindig láttam néhány üvegszilánkot, pedig azokat megpróbáltam felszedni.

- Mi történt itt? – kérdezte, de tisztában voltam vele, hogy igazából tudja a választ. Nem akartam hangosan is kimondani, ezért csak vállat vontam. – Hol van Patty?

- Feldühítettem – sóhajtottam. – Nem vagyok rá valami büszke. Elment pár napra meglátogatni a lányát, mert már nem bírt elviselni.

Kristen közelebb lépett hozzám és átkarolt, miközben fejét a mellkasomba fúrta. Olyan szorosan öleltem magamhoz, ahogy csak tudtam. Nem hagyhatom, hogy még egyszer elmenjen. Gondterhelt sóhaj hagyta el ajkait, és tudtam, hogy eljött az igazság pillanata.

- Akit a munkahelyemnél láttál az az egyik kollégám, Dan – mondta. Az ezután következő szavaira azonban nem számítottam. – És azért haragszik rám, mert lefeküdtél a menyasszonyával.

Olyan halkan mondta a szavakat, hogy kellett egy pillanat, mire felfogtam. Döbbenten hátráltam Kristentől pár lépést, ő pedig készségesen hagyta. – Hogy… hogy mondtad? – dadogtam.

- Azt mondta nagyjából két éve történt. Az esküvőjük előtti napon. A menyasszonya megcsalta őt. Veled.

- Nem, nem, az lehetetlen… - tiltakozott az agyam rögtön. Sok nővel voltam, ez igaz. Na de… - Ez nem lehet! Feleséggel vagy menyasszonnyal soha nem kezdtem.

Kristen kételkedve húzta fel egyik szemöldökét.

- Komolyan mondom, Kristen! Mindig is tisztában voltam vele, hogy ha bármi ilyesmi kiderülne rólam, az nagyon rossz fényt vethet rám üzleti szempontból is.

- Nézd, én nem tudok semmit az ügyről, de Dan száz százalékig biztosra tudja, hogy te voltál az – mondta. – Nem ez lenne az első alkalom, hogy valaki leveszi a gyűrűjét egy estére és azt hazudja, hogy egyedülálló.

Nem is figyeltem már Kristen szavaira, csak az járt az eszemben, hogy máris elbuktam. Két napja megfogadtam, hogy történjen bármi, ki fogom engesztelni minden eddigiért és soha többé nem bánom meg. Erre most a múltam visszaüt, és ilyen szörnyű helyzetbe hozza őt. – Úgy sajnálom – motyogtam, arcomat a kezeimbe temetve.

- Nem számít – felelte Kristen, mire felkaptam a fejem.

- Ezt meg… mi az, hogy nem számít? Már hogy ne számítana? – kérdeztem értetlenül. – El sem hiszem, hogy ilyen megalázó helyzetbe hoztalak.

- Rob, már jó pár napja tudok erről és elfogadtam – vont vállat. – Tudom, hogy ki voltál régebben, de azt is tudom, hogy próbálsz változni. Most, hogy ki fogsz szállni az apád cégéből, fontos dolgok történnek az életedben. És én itt vagyok, hogy támogassalak.

Utolsó szavai közben Kristen közelebb jött hozzám és két keze közé fogta az arcomat. Megszoktam, hogy amióta csak élek, nem számíthatok senkire sem igazán. Az apámnak csak a saját érdekei számítottak, Victoria bálványként imádta, az anyámat és Lizzy-t pedig már annyira tönkretette, hogy ők maguk is támogatásra szorulnak. Erre betoppan ez a nő az életembe, elviseli az összes hülyeségemet, eljön velem Londonba mikor szükségem van rá, és mindennek ellenére még mindig itt van és mellettem áll mindenben. Fogalmam sincs, hogy mivel érdemeltem ki őt, de nem fogom elengedni, ahhoz túlságosan önző vagyok.

Magamhoz húztam, hogy lágy csókot nyomjak puha ajkaira, amit ő örömmel viszonzott. Lehetséges napról napra egyre jobban beleszeretni valakibe? Mert azt hiszem velem ez történik. Ijesztő volt beismerni magamnak, de nem annyira, mint az ő hiányának a gondolata. Bármi fog is történni a jövőben, kiélvezek minden egyes vele töltött percet.

Édes csókunk közben még közelebb vontam magamhoz a testét és a konyhapultig hátráltam vele, hogy aztán felültessem rá. Ha Patty megtudná, milyen piszkos dolgot tervezek művelni az ő kis birodalmában most, élve megnyúzna. Úgy tűnt, Kristent nem is érdekelhetné kevésbé a helyszín, kezei ugyanis lelkesen kezdték lehámozni rólam a ruhadarabokat, így hát én is hasonlóan cselekedtem. De a türelmetlenségünk ellenére mindketten tudtuk, hogy ez nem csak a vágyakról szól. Ez most az a „szeretlek és szükségem van rád” fajta szex.

Mikor már mindkettőnk testét csak az alsóneműk takarták, finom csókokkal borítottam be minden elérhető felületet a bőrén, miközben egyik kezem becsúsztattam a sötétkék csipke alá és ujjaim rátaláltak legérzékenyebb pontjára. Mosolyogva hallgattam Kristen kétségbeesett nyöszörgését, míg másik kezem rátalált a fentebb elhelyezkedő tökéletes halmok egyikére és az ajkát elhagyó sóhajok hangosabbak lettek, ahogy befúrtam ujjaimat a forró nedvességbe.

A szemébe néztem és az eddig melleit becézgető kezemmel megfogtam az arcát, hogy viszonozza a pillantásom. Nem voltam az a fajta ember, aki csak úgy könnyedén megvallja az érzéseit bármelyik pillanatban, de abból, ahogyan rá néztem, kétsége sem lehetett az érzelmeim felől. Ajkaink forró csókban találtak egymásra és nem sokkal később megéreztem, ahogy Kristen megfeszül majd elernyed az ujjaim körül.

Szép lassan lehúztam róla az utolsó ruhadarabot, majd én is kibújtam a sajátomból és magamra húztam a testét. Mindkettőnkből jóleső sóhajok törtek elő, ahogy elkezdtem benne mozogni. Egyikünknek sem volt most türelme a lassú tempóhoz, de kiélveztük az időnket érzéki simogatásokkal és szerelmes csókokkal. És tudtam, hogy ezek után jöhet bármi, együtt megoldjuk. Mert rájöttem, hogy nem napról napra szeretem jobban Kristent. Sokkal inkább percről percre.

(Kristen)

Még néhány felejthetetlen szeretkezéssel később – immáron az ágyban – kimerülve próbáltuk magunkat átadni az álomnak. Vagyis leginkább én, Rob ugyanis már édesen szuszogott mellettem, én meg fülig érő mosollyal figyeltem az arcát, mint valami betegesen rajongó iskoláslány. Már épp kezdtem volna álomba merülni, mikor meghallottam a telefonom rezgését. Gyorsan kiosontam a hálószobából és hunyorogva néztem a világító kijelzőre. Az ott található név pedig eléggé meglepett.

- Halló? – szóltam bele a telefonba.

- Kristen… kérnem kell tőled egy szívességet – hallottam meg Lizzy szipogását.

- Liz, mi történt? Bajod esett? – kérdeztem rögtön aggódva.

- Valami nagyon rosszba keveredtem, nem tudom elmagyarázni, de nem mondhatom el Robnak, gyere el értem, kérlek – sírta.

- De hát hol vagy?

- Philadelphiában – felelte Lizzy, mire elakadt bennem a levegő. Az két órányira van innen autóval. És mégis hogyan mehetnék el érte Rob tudta nélkül?

- Nem tudom, hogyan…

- Kérlek – szakított félbe szívszaggató sírással, mire felsóhajtottam.

- Jól van, ott leszek amint tudok, küldd el nekem a címet – mondtam.

- Köszönöm – hálálkodott Rob nővére még mindig elég zaklatottan, és amint letettem, máris egy régóta nem használt számot kerestem meg a mobilomban. Ha mindennek vége lesz, Rob mérhetetlenül ki lesz rám akadva. De nagyon úgy hangzott, hogy Liz komoly bajban van. És csak egy emberre tudtam gondolni, aki anélkül segíthet, hogy bárki megtudná.

Remegő kézzel nyomtam meg a hívógombot, és a szívem vadul kalapált, ahogy a mobilja kicsöngött. Egyszer, kétszer, háromszor… és semmi. Már éppen le akartam tenni, mikor az álmos hang beleszólt a telefonba. Kifújtam a levegőt és megszólaltam.

- Garrett, én vagyok az. Szükségem van a segítségedre.

Mindenféle

Sziasztok! :)

Mivel már két hete nem igen hallattam magamról (a chatet leszámítva) úgy gondoltam itt az ideje, hogy írjak egy kicsit a friss állapotáról. Kb a feléig van csak meg, de minden nap próbálkozok írni legalább egy kicsit. Sajnálom, hogy ilyen lassan megy, de eldöntöttem, hogy ezentúl nem szeretnék valami összecsapott részt kiadni a kezemből. Ezért is van az, hogy mostantól nem csütörtökönként lesz a friss, hanem amikor éppen kész.

A másik dolog: nem titok, hogy már csak befejezni akarom ezt a történetet, nem pedig tovább húzni. Kb még öt rész lesz hátra, talán eggyel több vagy kevesebb, még nem tudom. Persze ahogy azt sejtettétek már, lesz még bonyodalom, de nem onnan, ahonnan várnátok ;)

Ahogy írtam próbálok sietni, remélhetőleg hamarosan sikerül felraknom. Köszönöm azoknak, akik még várják. :) Azt hiszem ennyi is lenne, remélem eddig jól telik az évetek! :D

Abellana